Ólubló, Podolin és Magurántúl

Ólubló, Podolin és Magurántúl Szöveg

    A Szepesség északi részén az érintetlen természet a népi építészet emlékeivel párosul. A Poprád folyó egyedi völgyét Ólubló és a város fölötti vár uralja. Szlovákia és Lengyelország története több fontos fejezetének színhelye. A vár a lengyel zálog éveiben, 1412-1772 között, a területet kormányozó lengyel sztaroszták székhelye volt.
    Podolin is jelentős helyet foglal el a két nép történelmében. 1642-től piarista kollégium működött itt, amelyet nem csak Szlovákiábol, de az ún. Kis-Lengyelországból is látogattak. A kolostornak két karcsú tornya van. A kolostorral összefügg történelmünk egyik szomorú fejezete is: 1950-ben az erőszakkal feloszlatott rendházak tagjait tartották itt koncentrációs táborban.
    Az Ólubló környéki falvak nemzetiségi összetétele is tarka. Van még itt egy német falu: Komlóskert (Chmeľnica), és több ruszin falu is: Szepesjakabfalva (Jakubany), Kövesfalu (Kamienka), stb. A ruszin falvakban görögkeleti istentiszteleteket tartanak. Több faluban megmaradt az ősi folklór. A népi építészeti stílus remekeit az ólublói vár alatt létesített skanzenban is megcsodálhatjuk.
    A Szepesi Magura másik oldalán lévő falvak jellege azonban már teljesen más. A terület északi határát a Dunajec folyó és a Pienini Nemzeti Park képezi. Az itteni lakosok gorál nyelvjárásban beszélnek, népi kultúrájuk gazdagabb. A terület központja Szepesófalu, volt járási székhely. Vöröskolostor (Červený Kláštor) azonban ismertebb hely, nevét a XIV. század elején alapított karthauzi kolostorról kapta. A szepesi Magurántúlhoz tartoznak még az 1920-ban Lengyelországhoz csatolt falvak is. Közülük említsük meg Nedec várát és községet (Niedzica) és a jellegzetes szepesi templomokat Bélakorompán (Krempachy) és Frigyesvágásán (Fridman).

FOTÓALBUM